Egy korcsmáros emlékiratai

A fröccs az mindig nagy és mindig fehér. És a Korcsmárosnak bármennyire úgy tűnik még is csak munka az, ami másnak szórakozás. Ilyen és ehhez hasonló világmegváltó gondolatokkal találkozhatsz, ha ezt a blogot olvasod. Kisváros, kis vendéglátóipari egység, nagy élet. Tizennégy évesen kezdtem pohárszedőként a családi vállalkozásunkban, aztán megkaptam a hivatásos fröccsöntő oklevelet („be kéne állni a pult mögé mert most nem érek rá") és most itt tartunk. Látok, tapasztalok, néha jól érzem magam, néha rosszul, néha fáradt vagyok néha még fáradtabb. Néha elszabadul a pokol, néha „punnyadás" van. Azt mondták mások, hogy füstös regényeket is írhatnék. Egyenlőre elégedjünk meg ezzel. Bölcsész és Korcsmáros: a legrosszabb párosítás.